Történelemóra++, a rendszerváltozás és előzményei

A rendszerváltás óta már több mint húsz év eltelt. Sokan vannak a mai politikai színpadon, akik a nemzeti kollektív "amnéziára" támaszkodnak. Ma már gyökeresen mást hirdetnek mint húsz évvel ezelőtt. Persze ez még a kisebbik probléma lenne.

Ennek a kérdésnek a fontosabbik része az, hogy a közelmúltban elhangzott kijelentéseiket, véleményüket és az események történeti összefüggéseit szándékosan elferdítik, szégyellve az akkori önmagukat. Arra építenek, hogy az emberek úgysem emlékeznek mi volt akkoriban. Ráadásul felnőtt egy fiatal nemzedék, amely folyamatosan hatása alatt volt és van, ennek a történelemhamisítási hullámnak.

Sorozatunk elején a nol.hu (Népszabadság) hasonló célú cikksorozatát közöljük. A későbbiekben a baloldal  átalakulására és az 1990-es váltást megelőző pártosodási folyamatokra, és szereplőkre is megpróbálunk kitérni.

nol.hu: 1. A Fidesz "átmenetele" -1990

A Nemzeti Együttműködésről szóló nyilatkozat szerint a megszállás és a diktatúra 46 évét „az átmenet két zavaros évtizede követte”. Sorozatunkban áttekintjük, honnan hová ment át a Fidesz e húsz zavaros évben.

1990. MÁJUS 2-ÁN összeült az első szabadon választott Országgyűlés. A Fidesz a képviselői helyek 5,4 százalékát szerezte meg 8,9 százalékos listás eredménnyel és két egyéni győzelemmel. Kövér László a Fidesz és az SZDSZ közös jelöltjeként futott be Pápán, Sopronban pedig Szájer József szimbolikus értékű győzelmet aratott a kommunista utódpárt frontembere, Pozsgay Imre fölött.

A VÁLASZTÁSI PROGRAMOT 1989 októberében fogadta el a Fidesz II. kongresszusa. A program szerint Magyarországnak „a piacgazdaságra és a parlamentáris demokráciára épülő nyugati társadalmak” példáját kell követnie, melyek „a jólét és szabadság soha nem tapasztalt szintjét érték el”.

A Fidesz nem szán erős hatásköröket az államfőnek, aki kizárólag a miniszterelnök ellenjegyzésével oszlathatja fel a parlamentet, annál inkább az Alkotmánybíróságnak, mely „csak akkor lesz önálló hatalmi ág, ha a parlament döntéseit is felülvizsgálhatja”, „az alkotmánybírák kiválasztását” pedig „függetleníteni kell a parlamenti erőviszonyoktól”. >>>> tovább a cikkhez

nol.hu: 2. A Fidesz "átmenetele" 1991

1991 FEBRUÁRJÁBAN vita tört ki az SZDSZ és a Fidesz között arról, hogy helyes-e a kormány megbuktatására törekedni. Abban a két párt egyetértett, hogy rossz irányba mennek a dolgok, de abban nem, hogy melyik a kisebbik rossz; az, ha az első szabadon választott kormány nem egészen egy év alatt megbukik, vagy az, ha tovább kormányoz.

Az SZDSZ az első, a Fidesz a második álláspontot képviselte. A kormánybuktatás alternatívájaként a Fidesz hatpárti tárgyalásokat kezdeményezett, melyek eredményeként a kormányzó és az ellenzéki pártoknak a Franco-diktatúra felszámolása során megkötött 1977-es Moncloapaktum mintájára meg kellett volna állapodniuk.

........

A KÓNYA-DOLGOZATRA VÁLASZOLT a szeptember 27-én kiadott Demokratikus Charta, mely összefoglalta azt a demokratikus minimumot, melynek számos eleme sérülni látszott. A Charta szerint „demokrácia akkor lesz, ha... (...) az állam ... elutasítja az önkényes, kivételes törvények gondolatát, és a Magyar Köztársaságban soha nem kerül sor politikai megtorlásra. (...) ha a mindenkori kormánytöbbség tudomásul veszi, hogy legitim törvényhozó és végrehajtó hatalmának korlátot szab a Magyar Köztársaság Alkotmánya, aminek betartása fölött a független

Alkotmánybíróság őrködik... (...) ha a közszolgálati rádió és televízió a kormánytól, pártoktól és önkormányzatoktól egyaránt garantáltan függetlenné válik.” És így tovább. A chartát aláírta a nemzeti bank elnöke, Surányi György is. Antall József erre hivatkozva menesztette őt a jegybank éléről. Orbán Viktor az Országgyűlésben elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy jegybankelnököt politikai okokra hivatkozva váltsanak le, s bejelentette: „ma délelőtt a frakciónk úgy döntött, hogy minden egyes tagja aláírja a Demokratikus Chartát.”

>>>> tovább a cikkhez

nol.hu: Egy Fidesz-alapító el nem mondott beszéde

1988. március 30-án, a Bibó István Szakkollégiumban alapítottuk a Fideszt. Az 1848-as márciusi ifjak utódaiként mi sem bíztuk másokra a szabadság megteremtését. A mai egyetemisták már a szabad Magyarországon nőttek fel, de a szabadságot veszély fenyegeti, és nélkülük nem lehet megvédeni.

Az 1848-as márciusi ifjak tudták, hogy a sajtószabadság a szabadság titka. A 12 pont közül az első megmondja, hogy mit kíván a magyar nemzet mindenekelőtt: a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.

140 évvel később, a Fidesz alapítóiként mi is tudtuk, hogy a sajtó szabadsága a kulcs minden más szabadsághoz. Különösen tiszteltük a kommunizmus utolsó évtizedében földalatti sajtót működtető demokratikus ellenzéket. Tiszteltük a sajtószabadság és az érte való harc hagyományát.

1990-től, az első szabadon választott Országgyűlésben nem volt a sajtószabadságnak nálunk elkötelezettebb védelmezője. A Fidesz médiapolitikusaként mindig azért léptem fel, hogy a sajtószabadságot tiszteletben tartó szabályozás szülessen. 1992 végén, ellenzéki pártként azért szavaztuk le a rádió-televízió törvény tervezetét, mert nem fogadtuk el, hogy a miniszterelnök nevezhesse ki a Rádió-Televízió Hivatal elnökét. Nem fogadtuk el, hogy a rádiók és a televíziók felügyelete a kormány befolyása alatt álljon. >>> tovább a cikkhez